TÖRTÉNETÜNK

Templomunk énekkarának megalakulása az ötvenes évek elejére tehető, és az itt szolgáló ferenceseknek köszönhető. A kis közösség Bánk atya, majd Utry Erzsébet vezetésével igyekezett szolgálni a liturgiát az egyház erős politikai korlátozásának idején. Az énekkarvezető tevékenységét 1965-re teljesen ellehetetlenítették.

Az akkoriban hívőközösségünk lelkiségét gazdagító Teodóz atya közreműködésével került közénk kórusvezetőnek Reményi Károly, aki azóta is lelkes, meghatározó személyisége az itteni kóruskultúra kibontakozásának, szárbaszökkenésének.

"Aki énekel, az kétszeresen imádkozik" - valljuk, mert a zene által a zeneirodalom olyan kifejezéskincsének jutunk birtokába, ami előtt ámulattal, hittel csak fejet hajtani lehet. Az egyházi zene: a motetták, oratóriumok és a kórusirodalom egyéb remekeinek világa - szavakkal elmagyarázhatatlan hittartalmakat, lelki élményeket juttat el hozzánk, botladozó emberekhez. És még boldogabbak vagyunk akkor, ha ezt sikerül átadnunk azoknak, akik hallják - szentmisén, hangversenyen.

Isten dicsőségét szolgálni nem kis feladat, erőfeszítés, de öröm is. Ezért járunk hetente kétszer próbára (szerdán fél 7-től fél 9-ig, és vasárnap a fél 9 órai szentmise után, fél 10-től 11-ig) plébániánk közösségi termébe. Kórusunk formálódása a liturgia együttes átélésében gyökerezik, a közös imában, az összefogásban, segítésben egymásért - megoldandó feladatok, kirándulások, utazások alkalmával is.
Múltunkat az éneklés mellett számos közös együttlét színesítette. Évente kétszer, a nyári és téli szünetben többnapos kirándulást szerveztünk, melyen az ország nevezetességeinek megtekintése, a természet szépségeiben való gyönyörködés mellett egymás mélyebb megismerésére is lehetőség nyílott. Emellett szilveszteri bulik, a lelki életet gazdagító színház-, mozi látogatások, hittan-foglalkozások is gazdagabbá tették mindennapjainkat.

Az akkor többségében fiatalokat vonzó énekkarból számos fiú és leány kapott indíttatást a családi életre. Ők egymásban párjukra találva életüket szentségi házasságban folytatták. Mindezekre ma is szívesen emlékezünk. Mára főként a régi kórustagok egy kis csoportja alkotja az énekkar aktív tagjait, bár néhányunknak már a gyerekei is csatlakoztak hozzánk. A hosszú, küzdelmes évek alatt a kitartóan és lelkesen járók egy olyan kis csapata alakult ki, akik Isten és a zene szeretete révén egyre magasabb igényű művek ismeretére tettek szert.

Kórusbeli tevékenységünk új hajtásai (már öt éve) nagy sikerrel elhangzó hangversenyeink, hangversenysorozataink. Ezeket Benke atya és kórusvezetőnk szervezésében egy esztergomi kórussal, zenekarral, valamint kiváló szólóénekesekkel, hangszeresekkel közösen adjuk elő, hol templomunkban, hol Esztergomban, sőt néha külföldön is.

Nem titkolt vágyunk, hogy többen legyünk. Az új, énekelni szerető, hívő emberek sokat tehetnek a gyakran csak a haszonelvűséget szem előtt tartó, és ezért kiábrándult világért. Ezért hívunk és várunk mindenkit, aki e szeretetközösséget gazdagítani, színesíteni kívánja aktív tevékenységével.